A legjobban akkor sikerülnek a dolgok, amikor a természetet utánozzuk. Nem túl rég jöttek divatba a bogárszállók, más néven rovarhotelek, amelyek a kert apró segítőinek adnak biztonságos menedéket.
Egy ház körül mindig kallódik fölösleges deszkadarab, maradék tégla, akad néhány szög is. Idén tavasszal ezeket összeszedtük, és elkészítettük ezt a bájos menedéket, amely az angol műrom boltíve alá került.
A lyukacsos téglát évek óta itt kerülgettük. Még annak idején az építkezés során került elő valahonnan, kerülgettük, félredobtuk, újra felbukkant valahol. A deszkák, polcmaradékok, egykori tűzifakalodák halomba hordva várták jobb sorsukat. Virágba borultak a gyümölcsfák, megjelentek a méhek, és ekkor jött az elhatározás, hogy készítsünk végre bogárszállót ebből a sok fölösleges anyagból. Épp kéznél volt a rengeteg gally a megmetszett almafákról, feldaraboltunk néhány bambuszrudat, méretre fűrészeltem pár korhadt diófaágat, egy mini virágcserépbe a japánfű száraz leveleit gyömöszöltem. Találtunk pár fenyőtobozt, azok is bekerültek a társasházba. Mindent szépen elrendezgettünk, helyére tettük. Már csak a jó napos időt várjuk, hogy a kis kerti segítőink ráakadjanak erre a mesés házikóra, és hozzák magukkal a családtagjaikat is.
Nagyszerű szórakozás a rovarszálló építése, amibe a gyerekeket is bevonhatjátok. Gyűjtsetek együtt fenyőtobozt, száraz fűszálakat, tanítsátok meg nekik a metszőolló használatát, méricskéljétek a deszkadarabokat, válogassatok megfelelő szögeket. Válasszatok ki egy szélvédett, száraz, napos helyet, mert a bogárkák ezt szeretik a legjobban. Ha így tesztek, talán a cseresznye is finomabb lesz majd idén!
