Izgalmas és változatos egy dombos kert, de sajnos kevés lehetőséget nyújt a zöldségtermesztésre. Kevés a vízszintes terület. Jól meg kell gondolni, mire használom. Régebben vetettem zöldborsót, retket, ültettem hagymát, paprikát, de aztán mindről lemondtam. A borsó nem szereti a hőséget, a retek meg a paprika nem bírja az agyagos talajt, így mára néhány kóbor eperbokor mellett a paradicsom vált egyeduralkodóvá a zsebkendőnyi zöldségesben.
Ebben az évben sokáig kellett rá várni, de végre-valahára eljött a meleg idő, kiültethetem a paradicsompalántáimat. Megmutatom, hogyan szoktam csinálni.
Január végén már alig várom, hogy nekilássak a kertészkedésnek, ilyenkor szoktam elvetni a paradicsommagot. Vettem néhány lefedhető palántanevelő tálcát, évek óta ezeket használom. A mélyedéseket megtöltöm palántafölddel, megöntözöm és egy-egy magot helyezek rá. Vékonyan betakarom földdel, ráteszem a tálcára a fedelét és meleg helyre teszem. Ilyenkor még nincs szüksége fényre, csak ha majd megjelennek az első hajtások, akkor kerülnek az ablakpárkányra.
Amikor kinő két levélpár, akkor egyesével átültetem kisméretű, 9×9 cm-es edénykébe, általános virágföldbe. A nevelőtálcát használom tárolónak, ebben könnyen lehet mozgatni a sok kis apróságot. Később, ha már formásak, erősek, újra átültetem őket eggyel nagyobb méretű edénybe. Az öntözővízből nem kerülhet a levelekre egy csepp sem, viszont néha meg kell érinteni, legyezni a palántákat, mintha a szél fújná, ez ugyanis erősíti a szárukat.
Többféle paradicsomot termesztek, mindegyikből két magot vetek. Ha az egyik nem kel ki vagy elpusztul, akkor is lesz egy palántám, ha pedig mindkettő megmarad, a fölösleges példányokat elajándékozom. Vannak kedvenc fajtáim, amikről egyik évben sem mondok le. Ilyen a San Marzano, mert kevés a magja, száraz a húsa, ezért kiválóan aszalható. Augusztusban ebből készül az itthon barkácsolt aszalóban a koncentrált ízű, fűszerként használható csemege, az üzletekben borsos áron kapható aszalt paradicsom. Az ökörszív is állandó vendég, a nyári saláták nélkülözhetetlen szereplője, ebből is az olasz fajtákat szeretem. A különösen szépre nőtt darabokból magot gyűjtök, így biztosan fajtaazonos lesz a vetőmagom.
Pár éve jártunk a Husztóti Paradicsomfesztiválon, ott vásároltam különleges magokat, kék, sárga, csíkos termésem volt belőle. Idén a zöldre érő parikkal próbálkozom, állítólag azok a legízletesebbek. Tavaly a hatalmasra nőtt Florentine Beauty terméséből sárga paradicsomlét készítettem, meglátjuk, milyen lesz idén ugyanez zöldben.
Mivel itt a Szérűskertben sajnos alig van hely a zöldségeknek, nem tudom évente költöztetni a paradicsomot, mindig ugyanabba az ágyásba kerülnek. Nincs semmi bajuk, kizárólag a vakond túrásaitól nem tudom megóvni a dédelgetett palántáimat. Van néhány bevált praktikám, talán ezeknek köszönhetően olyan gazdag minden évben a termés. A legfontosabb, hogy a palántákat csak meleg talajba szabad kiültetni, óvnunk kell őket a hidegtől, mert az visszaveti a fejlődésüket. Távol ültetem egymástól, mert nagyra fognak nőni. Az ültetőgödörbe teszek egy banánhéjat. Sok benne a kálium és bomlásával táplálja a növényt. Olyat is olvastam, hogy egy nyers szardíniát tesznek alá, de ezt még nem próbáltam, túl bizarr. Dobok köré szárított marhatrágyát is.
Fontos, hogy a palántát minél mélyebbre ültessük, mert ahol a szára érintkezik a talajjal, ott gyökeret fog ereszteni, és annál nagyobb felületen szívja fel a tápanyagokat. Ezek után már csak a meleg időben reménykedem, és hetente megöntözöm erjesztett csalánlével. A vízellátásra figyelni kell, ne hagyjuk, hogy a palánták lekókadjanak, a kiszáradás betegségek forrása lehet. Segíthetjük a jobb vízháztartást, ha befedjük a talajt, azaz mulcsolunk. A lenyírt és összegyűjtött fű kiválóan megfelel erre a célra. Jó vastagon elterítem, de vigyázok, hogy a szárakkal ne érintkezzen. Lassítja a víz párolgását és gátolja a gyomok fejlődését. Ráadásul szép gondozott külsőt ad az ágyásnak.
Tartsuk szemmel és tépjük le a levél tövéből kinövő oldalhajtásokat. Ha szükséges, karózzuk a növényeket. Nálunk betonvasból készültek a karók, ez egy tartós megoldás és elég szép is, különösen, hogy mindegyik tetejére ültettem egy színes hungarocell gömböt. Ezeket gyakrabban kell cserélni, mert a madarak ehetőnek gondolják és megcsipegetik.
Én szoktam ültetni a paradicsom közé büdöskét és bazsalikomot. Esztétikus és hasznos növénytársítás, vonzza a méheket és egyéb beporzó rovarokat.
Június végétől aztán kezdődhet a szüret. Majd mutatom az idei termést!