Húsz évvel ezelőtt, 2001. április huszadikán látott napvilágot Budapest ortofotók című kötetem. Felemelő érzés volt számomra a nyomdában tíz köbméternyi könyvem látványa. Mindez nem csoda, hiszen a tízezer példányban készült mű ötletgazdája, szerkesztője és kiadója voltam egyszemélyben.
A digitális ortofotókat akkoriban csak a térképészek használták, magam is körükben ismertem meg, majd döntöttem a táj pontos felülnézeti képének, lenyűgöző látványának közkinccsé tételéről. Bemutatására a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon került sor. Közéleti lapok és szakmai folyóiratok tucatjai, tévé- és rádióadók tudósítottak megjelenéséről, internet előtti szokás szerint. Interjút kért tőlem többek közt az RTL Klub akkoriban kétmilliós nézőszámú Fókusz magazinja is.
„A fesztivál meglepetése a Budapest ortofotók című munka, a Székely és Társa Kiadó gyönyörű könyve. A képek a légi fotózás csúcstechnológiájával készültek, 1999. augusztus 14-én délelőtt. A kiadvány nemcsak szép. Jól használható műszaki, gazdasági, tudományos elemzésekhez, tervezéshez is” – írta a kor legnagyobb példányszámú napilapja, a Népszabadság.
A könyvszerető közönség és a szakma hamar szívébe fogadta. A Gasztronómia – Szálloda – Turizmus szaklap szerint: „… a kiadó a huszonegyedik század légi fényképészeti csúcstechnológiájának alkalmazásával új műfajt teremtett, a kartográfia és az idegenforgalom szolgálatára”.
Több rangos díjat is nyertem vele. Egy év sem telt el, és rendkívül magas példányszáma dacára elfogyott a könyvesboltokból. Újra kellett nyomni.
A Westel magazin hatszázezer példányban kürtölte olvasói táborában: „Székely László ezt, a laikus halandók szemei elé legfeljebb kegyelmi pillanatokban tárulkozó látványt óhajtotta megosztani a nagyérdeművel. Nem véletlen, hogy számos szakmai és közönségdíj után még az 51. frankfurti könyvvásáron is begyűjthették a babérokat – ugyanis a könyvforgatók a Guttenberg-galaxis európai fertályain eleddig még nem láttak efféle látványtárakat”.
Örömmel és hálával emlékezem most mindazokra, akik szakmai munkájukkal segítettek a Közép-Európában egyedülálló mű megalkotásában.
Ám hogy kerül ez a memoár a Szérűskerti Arborétum blogjára? Nagyon is egyszerűen: az ortofotókat tanulmányozva és másokkal is megismertetve szerettem bele az épített örökség és a természeti táj békaperspektívából láthatatlan szépségébe.
És még valami: bár a Szérűskerti Arborétum létrehozása akkoriban még kósza gondolatként sem suhant el senki felett, területéről nem sokkal később ortofotó készült, mely könyvben is megjelent.
Hogy hol, mikor, miben? Megírom, ha eljön az ideje.
Kelt húsz év után Pécsett, 2021. április 20-án
Székely László
